Remény

Beléd teszik a féltséget,

Hogy félve éld életed,

A keringő szavak és ijesztő hangok

Az elvetett magok,

Mik elmédben növekednek ha hagyod.

Kiírtják a hited.

Hiedelmek amik blokkolnak ha amit mondanak elhiszed

Negatív szavak

Amik elmédben felcsengnek,

Hogy semmi nem jó minden vacak.

 

Ilyenkor kell az erő, hogy ne hagyd magad,

Hallgass az igaz énedre önmagad ne tagadd.

Ha minden eltűnik körülötted,

Az vagy te ami marad.

Egy csillogó fény, kiteljesült lény,

Mindenben gazdag sose szegény

Ha hiszed ha nem ez az egyedüli tény

Te vagy a remény!

Ez vagy te, ezek vagyunk mi, ez vagyok én.

 

Isteni alkotók.

Akin keresztül az univerzum zenél

Angyal, aki

Rajtunk keresztül a néphez beszél.

Hűsítő eső, tisztító szél,

Sűrű ködbe borított tér .

Testben keringő vér

Életben tartó keringés,

Amiért ember bármit megtenne

Mert ha leáll, véget ér a zene.

 

Úgy tűnik, mintha a világ amit látsz igazi lenne,

De nem az valójában.

Csak kis atomok, vibrálás alatt, a Mennyországban.

Mert az amit látsz egy illúzió,

Bármi is az, érted van és jó.

Semmi nem az aminek tűnik,

Csak reflexiók, amik énedet neked tükrözik.

Kifelé vetíted,

Ami benned van,

Gondolatot érzelmet

Ami egyszer csak belőled kirobban.

Aztán elszomorodsz azon amit látsz,

Mert nem az történik amire vágysz.

 

Nem következett be az, amit vársz,

Lesújtva érzed magad és már nem szállsz.

Menj, repülj,

Engedd el magad, a mélységbe merülj,

Az igazság benned van és majd kiderül,

Te is látni fogod!

Mikor elengedsz minden kételyt és gondot,

Mikor a nem látható látható lesz

És kézzel megfogod.