Összetörve

Nincs kedvem élni.

Nincs kedvem semmihez.

Semmi nem érdekel.

Ez miért van szerinted?

Nincs mit reméljek.

Bölcs tanító szavai mondják,

Fel kéne ébredjek.

 

De szerintem fent vagyok,

Le se csuktam a szemem.

Miért történik ez velem?

Egy éber álom, már nem tudom szerepem.

Bárcsak valami jó jönne felém, hogy meglepjen,

Vagy egy angyal megjelenjen,

Hogy utat mutasson fejemben.

 

Érezni amit akarok, de remélni nem merek.

Mert valami fáj, valami blokkol.

Mástól várom, hogy boldoggá tegyen sokszor,

Ez egy érzelmi pokol,

Rossz helyre születtem, rosszkor.

Magamat keresem,

Az árnyékom kergetem,

Szomorúság tombol lelkemben.

 

Nem bírom tovább, pedig nagyon küzdöttem

Mindent megtettem,

Próbálkoztam, szenvedtem.

Vártam a csodára is,

De senki nem jött hogy megmentsen.

Talán jobb lenne, ha befejezem.

De valami nem hagy, hogy be merjem.

Egy hang szól, hogy ne tegyem,

Menjek tovább egyenesen.

 

Ne nézzek szét,

Ne kérdezzem, hogy miért.

Csak menjek előre.

Szeretetre vágyom, mint egy erdő esőre.

A nap süt, meleg árad belőle,

Eső cseppek gyűlnek a felhőbe,

Aztán lezúdulnak a messzi földre.

Az életem olyan, mintha állna, de megy körbe.

Nem érzem jól magam e bőrbe’

Lelkem a testi börtönben össze törve.

 

A padlón szét esve,

Sötét van bennem, pedig még nincs este,

Cammogok tovább, nem bátran de merve,

Remélem a teremtőnek vagy egy terve.

Mert nekem nincs.

Nem tudom hova kell eljutni,

Lövésem sincs.

Elvileg az élet egy kincs.

Szabadon élhetsz, de akkor miért a bilincs?

Ami mindent leköt

A szabadság egy illúzió ahogy látom,

nem több.