Lennék

Bárcsak lennék egy kő,

Ami az út szélén van,

Ami esőben ázik,

Napon meg fő halhatatlan.

Érzés nem hat rá,

Idő fölötte el nem múlik,

Bírja a strapát, bármi történik.

Ha letapossák neki nem fáj,

Kő lennék én valahol e táj’.

 

Bárcsak lennék egy szeg,

Ami a fában feszül,

Min érzés nem megy keresztül.

A rozsda hat rá, amúgy kortalan,

Akármi történik, erős,

Károsíthatatlan.

Ha ütik, max görbül, nem törik meg,

Szeg lennék én most valahol ha lehet.

 

Bárcsak lennék egy gumi,

Ami valahol hányódik,

Kibe bárki tud rúgni, ha bánkódik.

Róla lepattan minden,

Sose fog sírni,

Esetleg elkopik kicsit,

De fogja bírni.

Meg pár luk is keletkezhet

A gyötrés alatt,

Szépségből is veszhet, de sosincs düh vagy harag.

Gumi lennék én most ha szabad.

 

Barcsak lennék egy kender,

A mező közepén,

Kit cibál a szél, míg ő nem beszél.

Tűri a gyötrődést csendben,

Ide-oda hajlik de nem dől ki soha,

Semmi esetben.

Ha húzzák, tépik,

Lehet megszakad, de sose végig.

Ő erős és kitartó,

Kender lennék én most, ha jó.