Elveszve

Mit tesz az ember?

Dühöng, bánkódik, megver,

Túl nagy a stressz, nem bír e teherrel.

Az elvárásnak súlya van,

nehéz mint egy kő,

Mégis kinek kéne megfeleljen ő?

A szülőknek? A barátnak?

Anyának? Apának?

Sajnos már az egész világnak.

 

Mindenki elvár tőle valamit,

Ez szomorú,

Mindegy ahol él, az város vagy falu.

Nem is csoda hogy sokan összeesnek,

Lelki csődök lesznek,

Összezavarodva körbe-körbe mennek.

Mint valami zombik bolyongnak a térben

Csúsznak másznak kúsznak térden.

 

Elhitették velük, hogy járnak,

Kihúzott mellel állnak, bátrak,

És szabályokat követve élnek a mának.

De sajnos ez kamu,

Csak ők ez nem látják, vakok.

Vezetőktől megvakított tagok,

Elhisznek mindent,

A médiának hódolnak.

Inkább szeretnék Istent,

Az ő szava igaz, Benne legalább bízhatsz.

 

Nem manipulálni akar,

Hogy haszont húzzon rólad hamar

Átver és becsap

De ki mit ad azt kap

Úgyhogy tedd a jót,

Elvárás és szándék nélkül adj.