Az Anya
Te vagy az anya, Ki életet adsz, ki befogadsz, Szeretet vagy, Benned növekszik a mag. Gyerekedet óvod és véded és Néha ez túlzásokba téved. Te etetsz, itatsz, Szereted a
Versek
Összetörve
Nincs kedvem élni. Nincs kedvem semmihez. Semmi nem érdekel. Ez miért van szerinted? Nincs mit reméljek. Bölcs tanító szavai mondják, Fel kéne ébredjek. De szerintem fent vagyok, Le se
Remény
Beléd teszik a féltséget, Hogy félve éld életed, A keringő szavak és ijesztő hangok Az elvetett magok, Mik elmédben növekednek ha hagyod. Kiírtják a hited. Hiedelmek amik blokkolnak ha amit
Ki Vagy Te
Más már nem maradt, Csak az elhangzott szavak Mik lényeget vesztettek Mint kiszáradt tavak. Mondd ami benned van, ne tagadd, Érzelmeket elfojtani nem szabad. Bármennyire is fáj, Engedd fel,
Kiskutyám
Mindig örültél ha láttál Alig vártad hogy jöjjek haza, vártál. Lelked tiszta mint egy szent szíve Távoztál és egy űr maradt meg, Hiányod keserű íze. Bárhova nézek téged látlak, Sajnos
Barátság
A barátság mi? Hívsz és keresel ha kell valami? Nekem más. Néha egy támasz, Néha egy kérdésre a válasz, Jóban, rosszban egy társad. Ha adok, szívesen teszem és Felcsillan a
Egy Álom
Elfáradtam és leültem e kőre. Fejem lehajtva jár az agyam, Gondolok előre. Ami nem olyan jó szokás, Elmulasztom a jelen varázsát, e pillanat csodás. Ne nézz vissza csak menj,
Elveszve
Mit tesz az ember? Dühöng, bánkódik, megver, Túl nagy a stressz, nem bír e teherrel. Az elvárásnak súlya van, nehéz mint egy kő, Mégis kinek kéne megfeleljen ő? A szülőknek?
A Maszk
Dobd le a maszkod, Nem vagyok rá kíváncsi, Az igazi éned akarom meglátni. Ő az álarc alatt rejtőzik, Felszínre akar jönni, Másképp úgy érzi, megszűnik. Engedd be a jóságot, Azt
Lennék
Bárcsak lennék egy kő, Ami az út szélén van, Ami esőben ázik, Napon meg fő halhatatlan. Érzés nem hat rá, Idő fölötte el nem múlik, Bírja a strapát, bármi történik.