Mi az élet?
Pillanatok, percek, évek?
Álmok, vágyak, képek?
Hogy rá bukkanj erre, arra, tényleg?
Sötétség, fények?
Mindenki tudja!
Én mit meséljek?
A múlt, a jövő, a jelen?
Nem számít, ugyanaz van jelen
Ami volt vagy lesz, nem töröm fejem.
Ki mit lát, itt a kérdés,
hogy van-e szeretet, megértés.
A most a jövőnk és a jövőnk a múlt,
Kár bánkódni, ami volt elmúlt.
Ne félj, légy jó kedélyű,
De ne ugrálj, ne hőbörögj
Mert jönnek az ördögök!
És az út onnan vissza
Hosszú, nem tiszta.
Ne éld életed kúszva mint a giliszta.
Az élet szép, amit látsz az kész
Változni nem fog.
Bármit remélsz, ami van az tény,
Ha sötét van, nyílj meg, hogy jöjjön be fény.
Aki vagy az vagy, de ha rájössz,
Az nagy!
Mert ott rejlik benned,
De az nem az agy,
Mélyebbre nézz,
Ami kicsit nehéz
De ha egyszer belátsz,
Többé sose lesz gáz
A végtelenben messze elszállsz
És ha eddig nem, majd most csodát látsz.
Mi az élet?
Gondokban úszni?
Úszni az árral?
Valaki lenni?
Valami tárggyal?
Vagy tárgyává válni valakinek?
Hogy megfelejek a többieknek?
A válasz fura,
Kinek mi tetszik, kinek mi csúnya.
Én azt mondanám ne legyél kurva.
Az élet az öröm, de nem örömház
Ne viselkedj mint egy prostituált.
Törj ki, légy bátor
Élj úgy ahogy akarsz mától.
Tégy amit szeretsz, kövesd amit imádsz
Döntsd azt, hogy ezért bármit megcsinálsz.
Ez lenne egy élet, mit érdemes élned
Ne engedd másnak, hogy meggátoljon téged.
Mi az élet?
Álmaidat élni?
Vagy álmodni az életet? Félni?
Bátornak lenni? Remélni?
Kik vagyunk mi?
Az ember csak kérdi, de kevés érti.
A napok csak telnek,
Múlnak a nyarak, múlnak a telek,
Hónapok, hetek, szállnak el
És az emberiség nem szárnyal fel.
Kevés a hit, sok a tudás,
Tudod a semmit, ez a lebukás.
De hiába mondom úgysem hiszed,
Kiröhögsz mert kicsi a hited.
De nem baj, nekem nem fáj,
Megalázásod majd elszáll.