Az Egó

Te vagy az aki utálsz,

Aki fájdalmat nem tűr és mutálsz.

Az ént, engem, elnyomod,

Hogy az légy akit kitalálsz,

Egy is sok belőled, de tűnik mint száz.

Sajnos vagy és leszel,

Bennem élsz, növekszel, eszel.

 

Nagyra vágysz és nagyra nőnél,

Mert fontosnak gondolod magad

Szerintem nem lenne szabad,

Hírneved számít neked,

Ezért bölcsen válogatod szavad.

És ez nekem addig jó,

Míg pici vagy, te, Egó.

Te bántasz, sértegetsz,

Nem tisztelsz senkit,

Elítélsz, megvetsz mindent,

Ha nem az van amit akarsz őrjöngsz,

Hisztizel mint egy négy éves

Egy pszicho játék de kicsit veszélyes,

A kontroll a szeszélyed.

 

És ez nekem addig jó,

Míg pici vagy te, egó.

Te színlesz, magad megjátszod

E mögött lapul hátsó szándékod.

Barátságot nem ismersz,

Aki barátod is volt, elhagy mikor kiismert.

Lenézed a szegényt, mert nem birtokol sokat

Te gyűjtesz és magasztalsz dolgokat.

 

Diszkriminálod azt aki nem olyan mint te,

Mert félsz hogy valamiben jobb lenne.

Hited kicsi, mert hiszed mit látsz,

Láthatatlan is van, meg más.

A nem láthatót elzárod,

Látni meg se próbálod,

A tényeket szolgálod.

Így nehéz az élet mert félve éled,

És elmulasztod sokszor a szépet.

De ha mást látsz hogy elkap a láz irigyeled,

Minthogy csodáld.

 

Te félsz a haláltól mert nem hiszel Istenben

Pedig meghalni könnyű, nem egy küzdelem,

Az inkább az élet, amit te féltesz,

Örökké élnéd a szerencsétlenséget.

Te csak hiszed hogy itt boldog lehetsz,

De nem, a boldogság máshol terem.

Venni ezt, enni azt,

Valójában mű öröm csak,

Tart egy ideig és kicsit még,

Aztán visszatér az üresség.

De ez van, kinek beszéljek,

A makacsság egy részed

És egyúttal a veszélyed.