A Maszk

Dobd le a maszkod,

Nem vagyok rá kíváncsi,

Az igazi éned akarom meglátni.

Ő az álarc alatt rejtőzik,

Felszínre akar jönni,

Másképp úgy érzi, megszűnik.

Engedd be a jóságot,

Azt az energiát, mi élettel ellátott.

 

Hívd ahogy akarod, Istennek,

Szellemnek vagy Forrástengernek,

Szeretet szentjének.

Nélküle nincs lét,

Kell ő minden embernek.

Ő iranyít, vezet.

Jelekben szól hozzád,

Esélyt teremt neked,

Csak fel kell ismerd és élj vele,

Ez a lehetőség ott van minden emberben.

 

Álmok a vágyból lesznek,

A vágy belül, mélyről ered.

Teszed amit szeretsz,

Vagy szeretsz amit teszel.

Az vagy aki lehetsz,

Vagy lehetsz aki akarsz,

Mindig izgalmas hogy a felület mit takar.