A Lényem

Kortalan vagyok,

Örökké élek,meg nem halok,

Fiatal és friss maradok.

Bölcsességem nő, ahogy az idő telik.

A test életet belőlem merít.

Meddig maradok?

Majd eldöntöm,

Most a tapasztalatokat gyűjtőm.

S majd ha célom elértem,

Távozom, megszűnök létezni e térben.

 

A múltat, a jövőt elhagyom,

Az idő megszűnik,

Időmentes helyen folytatom,

Ahol a tér is eltűnik.

Egy más dimenzió,

Szerintem jó lesz ott, jaj de jó!

Tudom ez így lesz,

Érzem, a szeretet mindez.

 

Nem leszek zárva,

Mint egy szűk fogdába’,

A szabadságnak nem lesz ára,

Sem korlátozottsága,

Szabad leszek teljesen,

Imádom eredeti természetem.

Én vagyok a fény e sötét testben,

De mégse ide vágyom,

Örömtől nem repdestem

Sose ahogy látom, másra vágyom,

Innen ki, messze el.

 

Talán visszatérek egyszer,

Pihenek egy kicsit,

Mert így majd fényem jobban virít.

Mikor a belső világ kitörne,

Engedni kell,

Hogy formát hozzon e földre,

Mi nem ér fel semmivel.