Te vagy az anya, Ki életet adsz, ki befogadsz, Szeretet vagy, Benned növekszik a mag. Gyerekedet óvod és véded és Néha ez túlzásokba téved.   Te etetsz, itatsz, Szereted a

Nincs kedvem élni. Nincs kedvem semmihez. Semmi nem érdekel. Ez miért van szerinted? Nincs mit reméljek. Bölcs tanító szavai mondják, Fel kéne ébredjek.   De szerintem fent vagyok, Le se

Beléd teszik a féltséget, Hogy félve éld életed, A keringő szavak és ijesztő hangok Az elvetett magok, Mik elmédben növekednek ha hagyod. Kiírtják a hited. Hiedelmek amik blokkolnak ha amit

Más már nem maradt, Csak az elhangzott szavak Mik lényeget vesztettek Mint kiszáradt tavak. Mondd ami benned van, ne tagadd, Érzelmeket elfojtani nem szabad.   Bármennyire is fáj, Engedd fel,

Mindig örültél ha láttál Alig vártad hogy jöjjek haza, vártál. Lelked tiszta mint egy szent szíve Távoztál és egy űr maradt meg, Hiányod keserű íze. Bárhova nézek téged látlak, Sajnos

A barátság mi? Hívsz és keresel ha kell valami? Nekem más. Néha egy támasz, Néha egy kérdésre a válasz, Jóban, rosszban egy társad. Ha adok, szívesen teszem és Felcsillan a

Elfáradtam és leültem e kőre. Fejem lehajtva jár az agyam, Gondolok előre. Ami nem olyan jó szokás, Elmulasztom a jelen varázsát, e pillanat csodás.   Ne nézz vissza csak menj,

Mit tesz az ember? Dühöng, bánkódik, megver, Túl nagy a stressz, nem bír e teherrel. Az elvárásnak súlya van, nehéz mint egy kő, Mégis kinek kéne megfeleljen ő? A szülőknek?

Dobd le a maszkod, Nem vagyok rá kíváncsi, Az igazi éned akarom meglátni. Ő az álarc alatt rejtőzik, Felszínre akar jönni, Másképp úgy érzi, megszűnik. Engedd be a jóságot, Azt

Bárcsak lennék egy kő, Ami az út szélén van, Ami esőben ázik, Napon meg fő halhatatlan. Érzés nem hat rá, Idő fölötte el nem múlik, Bírja a strapát, bármi történik.

Az amit akarsz, vajon valós? Vagy az aki ezt akarja csaló? De kik ők akik benned lakoznak? Ki nem hamis, ki ugrat? Ezt kéne megtudni, Hogy jó utat válassz, Nem

A fájdalom itt van, Mert érzem hogy fáj, Bennem tör ki, néha megszáll. Milyen okból, jó lenne tudni Elmenekülnék, jó lenne futni. De merre ? Hova ? Utolér. Rá kene

Kortalan vagyok, Örökké élek,meg nem halok, Fiatal és friss maradok. Bölcsességem nő, ahogy az idő telik. A test életet belőlem merít. Meddig maradok? Majd eldöntöm, Most a tapasztalatokat gyűjtőm. S

Mit tegyek? Itt vagyok, jöttem, Hogy miért? Ki tudja, ide születtem. Élek ahogy élek, de ki vagyok? Test vagy testbe zárt lélek, ami ragyog? Melyik út a jó? Az ösvény

Mit tegyek? Ez van! Emberek bántanak, hogy miért? Ki tudja, a félelem uralja. Távol állnak tőlem, Miközben, nekem ártanak szörnyen. Az élet néha nehéz, Az ember törékeny és törik mint

Mi az élet? Pillanatok, percek, évek? Álmok, vágyak, képek? Hogy rá bukkanj erre, arra, tényleg? Sötétség, fények? Mindenki tudja! Én mit meséljek? A múlt, a jövő, a jelen? Nem számít,

Nem hazudok védelemből, Nem hazudok szégyentől. Nem leplezek, Amit gondolok kimondom, És amit mondok gondolom. Nem állítok hamis tényt hogy manipulálják, Tolerálom személyed és ruhádat. Nem ítélek, kinézeted miféle, Bőröd

Te vagy az aki utálsz, Aki fájdalmat nem tűr és mutálsz. Az ént, engem, elnyomod, Hogy az légy akit kitalálsz, Egy is sok belőled, de tűnik mint száz. Sajnos vagy