Ki Vagy Te

Más már nem maradt,

Csak az elhangzott szavak

Mik lényeget vesztettek

Mint kiszáradt tavak.

Mondd ami benned van, ne tagadd,

Érzelmeket elfojtani nem szabad.

 

Bármennyire is fáj,

Engedd fel,

Az idő segít majd lassan hogy engedd el.

De a sors engem miért vele ver?

A sok káosz és zavarás miért kell?

Energiavámpír ki rabul ejtett,

Engedj el!

 

Menj, ő egy parazita genny, aki fél.

Ide-oda hajlik, mint egy ág mikor fújja a szél.

Életembe mászik és számom kér,

De ha neked jó és ez kell,

verj!

Itt állok, bánts, ez egy psychopata tánc,

Zene nélküli ritmus, láthatatlan lánc.

 

Egy spirituális ketrec, amibe nem zárhatsz be,

Csak szeretnéd de bármit csinálsz,

Nem fog rám hatni, kizárom.

Életemet látva szenvedsz, ajtóm bezárom,

Fájdalmad kikészít téged lassan, de kivárom.

Hogy rosszat tégy nekem egy illuzió, álom.

Érteni nem akarom, meg se próbálom

Rólam lepereg a fájdalom.

Minden vissza üt rád,

Szóval ne hívj úgy, hogy barát.