Kiskutyám

Mindig örültél ha láttál

Alig vártad hogy jöjjek haza, vártál.

Lelked tiszta mint egy szent szíve

Távoztál és egy űr maradt meg,

Hiányod keserű íze.

Bárhova nézek téged látlak,

Sajnos nem talállak

Várom hogy gyere, bukkanj fel

Csóváld a farkad kérve vegyél fel.

 

Nem hallom kis tapancsaid hangját közeledni

kis puha tested nem fog többé mellém ledőlni.

Nagy üresség maradt,

Hiányzik jelenléted, a szív majd megszakad.

Boldogságot áraszott nézésed

Ami örömet okozott 12 évet.

Bárcsak még élnél

Ugrálnál és enni kérnél.

 

Hamar elteltek az évek,

Belül egy mély zuhanást érzek.

Bárcsak visszajönnél

Ha tudnék elmennék érted.

Örülök hogy vigyázhattam rád,

Remélem te is, hogy gazdid lehettem.

Köszönöm a sorsnak hogy minket egymásnak szánt,

Bárcsak egy rémálom lenne amiből meg nem ébredtem

De sajnos nem, ez a realitás.

 

Távoztál nem vagy már e síkon

Örökké lelkemben maradsz míg elfoglalom sírom.

Várom hogy meglátogass álmomban éjjel egyszer,

Hogy megmutasd új helyed ahol alszol, fekszel.

Képeidet nézem

Miközben arcomon könnyeimet hullani érzem

Azon töprengve, hogy

Az életet nem sokszor értem.

Még maradhattál volna

Szép volt az idő amit veled éltem.

 

Csak az emlékek maradtak

Amiket épp elraktározok szépen.

Nincs kit etessek, kire ügyeljek

Vagy sétálni vigyek, öleljek.

Megmaradt pórázod, de nincs kire ráadjam

Csíkos pulcsid és téli kabátod

Emlékbe elraktam.

 

Nincs ki mancsot adjon

Vagy fülelve hallgasson

Jutalomfalatra várva miközben tanítom.

Már hetek, hónapok teltek el

Reggel még mindig hiányérzettel kelek fel.

Nincs ott kis szörmók tested

Örömmel teli nézésed és lelked.