Félelem

A fájdalom itt van,

Mert érzem hogy fáj,

Bennem tör ki, néha megszáll.

Milyen okból, jó lenne tudni

Elmenekülnék, jó lenne futni.

De merre ? Hova ? Utolér.

Rá kene ijesszek, csakhogy ő nem fél,

Mindig visszatér.

 

Kárt akar tenni, bennem lenni,

Mérgét belülről rám kivetni.

De nem hagyom, ellenállok,

Nem mindig sikerül, de próbálok.

A bánat bennem van,

Érzem hogy felbukkan,

Rám veti árnyékát,

Csak tudnám a szándékát.

 

A sötétség lassan ellep,

Bár tudnék egy tervet,

Mivel felmenthetnem a testet,

Mert a bánattól teli test szenved.

Elmúlasztanám, de nem megy,

Talán időre van még szükségem,

Mindent megpróbálok szüntelen.

 

A szomorúság lesújtott rám,

Felülről jött mint egy villám,

Most térdelek előtte, összeestem,

Mert nehéz a súlya rettenetesen.

De mitevő legyek?

Nem tudom ellökni,

Ha el is megyek,

Utánam jön, fog majd követni.

 

Ha beszélek róla, segít,

De kinek beszéljek ennyit?

Ha feltárom ittléte okát hogy lásd,

Nem garantált a megszabadulás.

Ki kéne gondoljak valami mást,

Hogyan engedjük el végre egymást.

Ez kicsit nehéz lesz,

Mindent megpróbálok a sikerhez,

Hiheted.