Ha Ismernél
Nem hazudok védelemből,
Nem hazudok szégyentől.
Nem leplezek,
Amit gondolok kimondom,
És amit mondok gondolom.
Nem állítok hamis tényt hogy manipulálják,
Tolerálom személyed és ruhádat.
Nem ítélek, kinézeted miféle,
Bőröd színe hogy fest e,
Hogy munkád vagy pénzed van-e.
A szavaim tiszták, a szívem őszinte,
Ami az enyém a tied, ételem az ételed,
Ruhám a ruhád, de ha ismernél tudnád!
Nem hordok maszkot,
Azt adom aki vagyok.
Amit látsz az tény, az igazi én!
Nem torz, nem sunyi, jó indulattal teli,
Békés, jóságos, szerény,
Ami 3 nem előnyös erény.
Sajnos a mi időnk ilyen, de még van remény.
A jóság az fény,
Ami te vagy meg én, egy és ugyanaz,
Csak különb a ruhád,
De ha ismernél tudnád!
Ha bántasz, bánts nem fogok szólni,
Csak csendben áldásomat szórni.
Ha átversz, verj át, rosszul fog esni.
De megértem, okát nem fogom keresni.
Ha becsapsz, csapj be, csalódott leszek
És szomorúan majd a csöndben elveszek.
A fájdalmat bírom, mert bírni kell.
Tisztelettudó vagyok mindenkivel.
És ha célom van, kitartó,
Gyengéket biztató, derűlátó, támogató.
Nem irigyellek, segítőkész vagyok,
Nem másnak, neked mondom el mit akarok.
Nem beszélek félre, csak hogy szebb legyen napod,
Ha nincs mit mondanom hallgatok.
Szerettek mellet kitartok, jóban és rosszban,
Türelmes vagyok és állok a sorban.
Nem hajlok mint egy ág az érdek felé,
Nem nyalok, önmegaláztatást nem hagyok.
Alázatosan tűröm sorsom, míg vagyok.
Az élet szabadság, a lélek szabad,
Az én szavam, a te szavad
És amit én hangosan mondanék,
mind azt te súgnád,
De ha ismernél tudnád!
Ha akaratod kényszeríted rám, nem korrekt,
Én tolerálom döntésed.
Amit szeretek megteszek, szeretetből cselekszek
Tisztelem e földet és a természetet
Úgy az állatot, az embert,
Növényt vagy tengert.
Minden különb, de nem más,
Ezek valós és közös energiák.
Nem kritizálok, döntéseidet elfogadom,
De a falsnak magamat oda nem adom.
Törékenynek látszom, de belsőm szilárd,
Erőszakod lelkemen nem vág át.
Ha rázod a fejed mert nem érted,
Én elmagyarázom, nem leintlek.
Ha kérsz, adok és köszönöm ha kapok
Irigy vagy rám de ezek csak tárgyak,
Neked is lehet, ha megengeded.
Jóság mindenkinek, egészség és bőség
Kívánom neked is duzzadjon a bukszád.
De ha ismernél tudnád!
A gyengéket elítéled, én segítek rajtuk,
Néha vagyok a fejlődés atyjuk.
Rúgsz abba aki leesik vagy lent van,
Én a kezemet nyújtom, cél, hogy felhúzzam.
Meggyőződésed hogy a test erős,
Én mondom, gyenge,
Ősszerogynál ha Ő elengedne.
Te elmédre alapszol alapból,
Hozzám igazi lényem a mélyből szól.
Te mindenkit ismersz, úgy véled
Én meg csak azt tudom bennem mi éled.
Magadtól távol állsz, önismeret nulla.
Személyem leple bár csak lehullna.
Te sietsz, rohansz, félsz hogy lemaradsz,
Miközben én csak ülök, vagyok és várom a tavaszt.
Te küzdesz, harcolsz, csak vajon miért?
Ugyanott leszünk mind ha elérjük a célt.
Ha nyersz örülsz, ha vesztesz sírsz,
Én a játékot élvezem,
játsz míg bírsz!
Te megunsz mindent elég gyorsan
Én csak ritkán vagyok boltban.
Te könnyedén bántasz szóval,
Én bókolok, nem mondok furcsát,
De ha ismernél tudnád!
Fontoskodsz mert az jó érzés neked,
Így időt én nem szívesen töltök veled.
Te mondod hogy szeretsz,
Én azon vagyok hogy érezd.
Mert az érzés a igazi tudás
És ha tudsz, nem kell a futás.
Magaddal harcot vívsz, örlődsz,
Inkabb dobd le a maszkot és felvett ruhád!
De ha ismernél tudnád!