A Csend

A csend hangját hallgatom

Nézve kifelé az ablakon.

Belül érzelmek törnek fel

De falba ütköznek.

Aztán megértem,

A csend hangja mutatja belső énem.

Amit magamról gondolok egy kitalált történet,

Több is van és ámítanak

Szédítenek, összezavarnak,

Nem tudom ki vagyok, keresem magamat.

 

Ha kizárom a zajt marad a csend, ami áldott, szent,

Lelkemet táplalja, feltölti,

De még mindig magamtól bújkálok, akarok eltűnni.

Fájdalmat okoznak a múlt szeplői,

Amit nem akarok eltűrni

A szeretet tójába szeretnék merülni,

Megnyugodni, többé nem feszülni.

 

A csendbe rejlik az erő.

De melyikre gondolnék, mert abból van kettő

Külső és belső,

A második az ami lehet megmentő,

Mert ha bent Ő nem úr, veszlik az erő.

Az elsőből káosz ered,

Ami mint a fertő terjed és elveszted fejed.